Szentgyörgyi palacsinta

Palacsintát szerettem volna sütni, de néha unalmas a megszokott.

Van egy régi Frank Júlia szakácskönyvem és azt lapozgatva találtam rá a Szentgyörgyi palacsintára. Lehet valakinek ez régi, de nekem új recept. Igaz írta, hogy munkaigényes, de nagyon finom. Hát ezt megerősítem, tényleg az, de megéri vele dolgozni. Ebben kis családom is egyetért.

Annyit változtattam rajta, hogy én 1 l tejből készítettem a szokásos módon palacsintát, így ezt most nem írom le, tán ezt mindenki tudja.

A töltelék és az öntet is több mint az eredeti receptben, mivel néha „kisebb hadseregre” főzök. Ebből a mennyiségből 6-an jól laktunk.

Töltelék:

25 dkg darált dió

16-18 dkg porcukor

2 dl tej

Öntet:

4 dl tej

4 tojássárgája

2 cs. vaníliás cukor

Tetejére:

4 tojásfehérje

4 ek. Baracklekvár

Ízlés szerint kristálycukor

A töltelékhez a tejet felforralom, belekeverem a darált diót és a porcukrot, majd langyosra hűtöm. Ezzel megkenem a palacsintákat, és felcsavarom, majd kis darabokra (én 3 felé) vágom. Egy tűzálló tálban szorosan egymás mellé állítgatom a kis palacsintahasábokat. Az öntethez a tojássárgákat simára keverem a vaníliás cukorral és a tejjel, majd rálocsolom a tésztára.

Forró sütőben addig sütöm, amíg az összes folyadékot be nem szívja.

Közben a tojásfehérjékből kemény habot verek, és a kristálycukorral meg a sárgabaracklekvárral ízesítem. A megsült palacsinta tetejére rákenem az ízesített habot, és csak annyi időre teszem vissza a sütőbe, amíg a hab rászárad a tetejére.