A hétvége a hájas tésztáról
szólt. Nagyon nagy gyerekkori kedvenceim a hájas sütemények. Mindegy, hogy
krémes vagy „csak” lekváros, dió, mákos, addig eszem, míg gyomorrontást nem
kapok. Utána aztán egy hétig szenvedek, mert fáj a szám. De eszem, amíg látom.
A disznóvágáskor begyúrt hájat vettem
elő. Két nagy adagból lett háromféle sütemény: sima krémes, franciakrémes és
lekváros, mákos kifli.
A házi franciakrémes készítését
először Sütisnéne sütödéjében láttam. 2 éve karácsonykor az ő receptjét
kipróbáltam, ami úgy tökéletes, ahogy van. Most azonban csak a krémet csináltam
úgy, a tészta a mi hájas tésztánk, amiből 2 lapot sütöttem.
Krém:
4 tojás
25 dkg cukor
13 dkg liszt
2 vaníliás cukor
A tejet a vaníliás cukorral
feltettem a gázra főni. A tojások fehérjét a cukor felével habbá vertem.
A tojások sárgáját 1 dl tejjel, liszttel és 12,5
dkg cukorral simára kevertem, s a forró tejbe óvatosan belekevertem és sűrűre
főztem, majd levéve a tűzről a forró krémhez kevertem a tojáshabot és visszatéve
a tűzhelyre még 2-3 percig együtt főztem.
A kész krémet rátettem a hájas
lapra és hagytam kihűlni.
Máz:
1 adag feketekávé
2 ek. tej
20 dkg cukor
7 dkg vaj
A cukrot, tejet és a kávét a
cukor olvadásáig melegítettem, majd beletettem a vajat és sűrűre főztem.
Rákentem a tésztára (nagyon
gyorsan kell dolgozni vele) és miután kemény lett felkockáztam és a habra
raktam.
(Kicsit kínlódtam is vele, mert Sütisnénénél nem
kifőzött kávéból készült a máz, de én most csak így tudtam megoldani. Legközelebb
hagyom a cukrot tovább karamellizálódni, hogy sűrűbb legyen, mert így nekem
hamar került bele a vaj és nagyon nehezen sűrűsödött be. Főztem vagy 20 percet,
mire tejföl sűrűségű lett. Aztán meg nem voltam olyan gyors, hogy szép sima
legyen a máz a tetején, mert tényleg nagyon gyorsan megszilárdul.
Bár aztán a végeredménynél már
nem számított, mert nagyon finom lett és kapósabb, mint a sima krémes.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése