Libanci-tarkedli

Valamelyik nap régi ételekről beszélgettünk. Régi, gyermekkori ételekről, ízekről. Némelyiknek csak a neve ugrik be, de az, hogy hogyan is készült már nem. Nagymamáim rég meghaltak, s ők voltak az igazi tudói ezeknek a recepteknek. Szlovákiából lettek idetelepítve, s hozták magukkal az ottani ízeket. Anyukámmal beszélgetve jutott eszembe a libanci vagy tarkedli. Így is hallottam meg, úgy is.

Nagyjából összeraktuk a receptjét, de azért kutakodtam a neten, mert biztos voltam benne, hogy találok olyan blogot, ahol ismerik még a régi recepteket. Lehetne kelt fánknak is hívni, de én maradnék a réginél.

Így egy kicsit frissítve, modernizálva egy kis kukoricaliszttel elkészült az én libancim-tarkedlim. S hogy a családnak is ízlett az ismeretlen étel, az külön öröm.

40 dkg liszt

30 dkg kukoricaliszt

  3 dkg élesztő

  4 dkg cukor

  3 tojás

  5 dl tej

  Csipet só

Az összes hozzávalót tálba téve jól összekevertem fakanállal (de lehet géppel is). Nokedlitésztához hasonlít a legjobban. Félre téve egy órára szépen megkelt.

Mivel tarkedli sütöm nincs, ezért serpenyőben, ujjnyi olajban, evőkanállal beleszaggatva megsütöttem.

Fahéjas porcukorral megszórva és baracklekvárral isteni finom.