Szalagos fánk

Igaz, hogy már ma vége a farsangnak, de nem is ma volt ez a fánk. Még a múlt héten készült, de nem értem rá feltenni. 

Anyukámnak van egy „ezeréves” Horváth Ilona szakácskönyve. Ezt a fánk receptet onnan néztem ki, bár azt mondta, hogy a sima egyszerű kelt tésztához több tojást teszek, abból is süthetek fánkot, mert ő mindig így csinálja. Tudom és nagyon finom mindig, de most ezt szerettem volna kipróbálni. Vagyis én akartam, de kis középsőm mondá, hogy: „ha te főzöl mindennap, akkor én hogy tanulok meg főzni?” Reggel mutattam neki, hogy melyik receptet szeretném kipróbálni és mire hazaértem munkából már be volt dagasztva. Rám csak a sütés maradt.

50 dkg liszt

3 dkg élesztő

5 dkg porcukor

5 dkg margarin

2 tojássárgája

1/2 dl rum

csipet só

1/2 l tej

Olaj

1 dl tejben pici cukorral fel kell futtatni az élesztőt, majd a többi hozzávalóhoz téve robotgéppel vagy dagasztógéppel kikeverni és konyharuhával letakarva duplájára keleszteni.

Ha megkelt lisztezett deszkára borítani és pohárral vagy kiszúróval kiszaggatni és letakarva még 15-20 percet kelni hagyjuk. Ezután közepesen forró olajban először a lisztezett alsó felével felfelé beletéve az olajba, fedővel letakartjuk és pirosra sütjük. (Ez pár perc csak így nem hagyható magára.) A fedőt levéve megfordítjuk és már anélkül sütjük a másik oldalát. Egyszerre ne tegyünk sokat az olajba, mert sülés közben megnőnek a fánkok.

Porcukorral, lekvárral vagy akár üresen magában, ki hogyan szereti fogyasztjuk.

(Én csak egyszerűen tunkolni szeretem a lekvárba.)