Valamelyik nap régi ételekről beszélgettünk. Régi,
gyermekkori ételekről, ízekről. Némelyiknek csak a neve ugrik be, de az, hogy
hogyan is készült már nem. Nagymamáim rég meghaltak, s ők voltak az igazi tudói
ezeknek a recepteknek. Szlovákiából lettek idetelepítve, s hozták magukkal az ottani ízeket. Anyukámmal beszélgetve jutott eszembe a libanci vagy
tarkedli. Így is hallottam meg, úgy is.
Nagyjából összeraktuk a receptjét, de azért kutakodtam a neten, mert
biztos voltam benne, hogy találok olyan blogot, ahol ismerik még a régi
recepteket. Lehetne kelt fánknak is hívni, de én maradnék a réginél.
Így egy kicsit frissítve, modernizálva egy kis kukoricaliszttel
elkészült az én libancim-tarkedlim. S hogy a családnak is ízlett az ismeretlen
étel, az külön öröm.
40 dkg liszt
30 dkg kukoricaliszt
3 dkg élesztő
4 dkg cukor
3 tojás
Csipet só
Az összes hozzávalót tálba téve jól összekevertem fakanállal
(de lehet géppel is). Nokedlitésztához hasonlít a legjobban. Félre téve egy órára szépen megkelt.
Mivel tarkedli sütöm nincs, ezért serpenyőben, ujjnyi olajban, evőkanállal beleszaggatva megsütöttem.
Fahéjas porcukorral megszórva és baracklekvárral isteni
finom.